Icipici poszt

Vannak tervek, amiket aztán lehetetlen kivitelezni. Vannak napok, amikor pedig semmi sem sikerül, de ez nem is baj, a vasárnapok általában ilyenek, a vasárnapnak megvan az a magával ragadó érzése, hogy totálisan felesleges, de mégis jó, hogy van. A vasárnap az olyan, hogy utálod ha eljön, mert jelzi, hogy holnap előröl kezdődik minden, hogy rossz hogy eljött, mert vége a hétnek, és a hétvégének, mégis egészen sajátos nap ez, a maga módján. Egészen esszenciális gondolatokat tud szülni. 

Sziasztok :3
Ez a poszt nem fog szorosan kapcsolódni a blog témájához, sőt semmilyen formában sem fog kapcsolódni, de mindig vannak olyan dolgok, amiket bár aprók, de úgy érzem fontos részét képzik a jelenlegi állapotomnak, így hát megosztom veletek :). 

Tegnap vásárolni voltunk az a tipikus hétvégi bevásárlás, amikor az anyuka mindent akar, az  apuka szabadulni akar, a gyerek, ez esetben én, pedig tulajdonképpen fel sem akartam kelni... Na de ha már megtörtént (délután 3 körül, haha :D) útnak indultunk, és valahol a vásárlás 3. órájában kikötöttünk a borzasztó és giccses karácsonyi részlegen, amiben nekem minden sűrűsödött amiért utálom a hipermarketeket. Azt a Szent ünnepet, amit gyerek korom óta legjobban várok, megcsúfolják 100 forintos igénytelen díszekkel, harsány zenét játszó TÁNCOLÓ télapókkal, meg kajánul vigyorgó angyalkákkal. Mégis volt valami, ami egészen megfogott, amit annyira szépnek és ártatlannak találtam, hogy éreztem, velem jön.

Ő lenne:

karácsonyfa dísznek születtem, de magasabb céljaim vannak

Íme a csodálatos farktollam

És ilyen, ha hátat fordítok...

Már csak egyetlen kérdésem maradt, szerintetek hova tűzzem fel?:D

This entry was posted on 2011. november 27., vasárnap and is filed under . You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0. You can leave a response.

5 Responses to “Icipici poszt”

Többiek